Mint mondtam, itt van a második küldetés, az előzőnek a folytatása. Olvasd el, remélem tetszik ;-) (és nem csak itt, hanem minden történetemre várok kommentet! :Đ)

Harc a kommunikációért

(Általam kitalált küldetés) Egy bolygón ragadtok, és nem tudtok szólni senkinek sem, akik a bolygón kívül vannak. Így kell találnotok egy kommunikációs épületet, ahonnan üzenetet küldhettek a Köztársaságnak, majd ki kell tartanotok az erősítésig.

„Az önfeláldozás a legjobb csapatmunka!”

„Túlélő klónok! Egy csatában, a Hoth bolygón egy droid sereget győzött le pár klónkatona, és elfoglalták a droidok egyetlen tankját. Mivel ez a tank a droidoké, és a klónoknak egy kommunikációs tornyot kell találniuk, különben itt maradnak örökre, ezért elkezdenek keresni a bolygón egy droid bázist, ahonnan segélykérő üzenetet küldhetnek. Mindeddig nem jártak sikerrel…”

Már néhány napja meneteltek a pusztán, a hósivatagban, és a pár napi élelmiszerüket is nagyon beosztották. A távolban egy magas hegy volt látható, ahol talán tauntaunok élhetnek, vagy talán a hegy tövében. Így arra mennek, hogy legyen élelmük, meg a hegy tetejéről elektromost távcsővel körülnézzenek. Ám egy hatalmas hóvihar állta az útjukat, mire ők el-el szálingóztak, de szerencsére a csapat egybe maradt. Így az útirányt nem tudják, mivel több száz méterrel elcsúszhattak, és a hegyet alig látják. Így máshova kell menni, mivel amennyi étel maradt, plusz a hóviharban is egy teljes táskányit veszítettek el, és elindultak egy ellentétes irányba, ahol a napfény csillogott vissza a hóról, mivel emelkedett a talaj. Ám kiderült, hogy nem a hó csillogott vissza, hanem egy magas épület legfelső csúcsa. A csapat így is alig bírta, de ahogy erre rájöttek, sietősebbre vették a tempót. Viszont amikor semmi másra nem figyeltek, még pihenőt is alig tartottak – amibe Torkos szinte belefáradt -, észrevétlenül oldalról megtámadta őket egy vampa. Az rögtön letámadta az egyik klónt, de az sem hagyta magát, és oldalra gurult, majd a fegyverét előkapta, de többre nem volt ideje. A vampa leszakította a fél karját, majd a többiekre nem figyelt, és lakmározni kezdett. Viszont Jester, és Ötös, meg még egy klón hamar kapcsolt, és pár lövés után kifeküdt a vampa. Bár eddig nem ettek vampát, és még nem is tudták, hogy szabad-e nekik enni, így először csak belekóstoltak, de ízlett nekik, és megették szinte az egészet nyersen. Mindenki jól lakott, és egy kicsi maradt is, amit Jester eltett. Utána elindultak, persze mostmár éberebben a torony felé, ami egyre közelebb jött… és közelebb. Míg el nem érték, és nem voltak 50 méteres körzetben. Utána láttak két kapuban álló, és három járőröző droidot, akik folyamatosan az épület körül köröznek. Jester ismerteti a tervét:

 - Először a járőrözőket kell úgy lelőni, hogy bent ne nagyon vegyék észre. Szóval épp egy ablak alatt kéne, mivel nagyon nehezen lehet lelátni az ablak alá. – a többiek nevettek: eszükbe jutott, amikor egyszer egy droid csupán azért leesett, mert egy szakadéba nézett, ahol épp ők másztak felfelé. Jester úgy emlékezett, hogy a Tethen voltak akkor. – Szóval… - ő is egy kicsit elnevette magát, tudta, hogy a többiek mire gondolnak. – Na, szóval! Mikor őket kilőttük, ugye Ötösnek és nekem van szigony a puskánkon.

 - És nekem is van! – mondta az a klón, aki Jesterrel és Ötössel hamar kapcsolt. Lor-nak hívták.

 - Ja, tényleg. Kösz, Lor. Szóval hármunknak van szigonyunk, amivel az egyik ablakba fel tudunk mászni. Persze valakiknek a puskáját elvisszük, ha csatába botlunk, mivel ledobjuk nektek a szigonypuskákat, hogy ti is fel tudjatok jönni. Eddig világos?

 - Persze. Hogyne. Igen. Ja. – mondta mindenki.

 - Ha már mind fent vagyunk, és aki volt abban a teremben, vagy szobában, ahová felmegyünk, ott megkeressük a kommunikációt, és valamelyikünk hívja Coruscantot, vagy a Jedi Templomot, ami majdnem ugyanaz. Ki lesz az? – nézi azokat, akik felálltak, majd választ. – Oké, Torkos. Te leszel az. Miután elküldted, azután csak ki kell tartani, és megvárni az erősítést. De ha meghalunk, akkor is…

 - Hé! Klónok! – üvöltötte egy droid, aki biztosan megnézte azt, hogy néhány fehérebb-szürkébb valami miért emelkedett ki a hóból, majd tűnt el újra. Jester nem kapcsolt, de Ötös igen. Lelőtte sikeresen, de emiatt a két társa is idejött, akiket szintén deaktiváltak. Viszont a kapuőrök észrevették, és szóltak be, hogy klónok vannak itt. Mikor a klónok közelebb mentek, hallották a kommunikátorból válaszoló rekedtes hangját.

 - Ezek szerint, a droidok nem nyerték meg a csatát!? Ez hogy lehetséges?

 - Nem tudjuk, tábornok úr! – mondta a kapuőr, ám ekkor egy lövés félbeszakította a mondatát a droidnak.

 - Téhá-negyvenötös! Téhá-negyvenötös! Azonnal menjenek le a kapuba! Klón-vendégeink vannak. – majd a vonal túlsó felén észbekapott az illető, és megszakította az adást.

 - Grievoust – szűrte ki gyűlölködve a nevet fogai közt Jester. – Szóval idejött, de vajon miért? – gondolkozott el, ám a többieket ez nem érdekelte, csak a tervet akarták végrehajtani.

 - Gyerünk, Jester! Gyere te is! – mondta Torkos, azzal Jester kezébe nyomta a fegyverét. – Itt van, ha ledobod a sajátod, biztos szükség lesz rá.

 - Gyerünk! – mondta Ötös, majd kilőtte a szigonyt az ablakra, amit betört. – Uups, ez hangos volt. – azzal elvigyorodott, majd felhúzta magát. Lor is így tett, és Jester is elővette a puskáját. Fel akart lőni, ám ekkor oldalról pár szuper harci droid, és rengeteg sima konzerv kapta őket le oldalról, mielőtt bármit tehettek volna. Egy klón Jesterbe kapaszkodik, így ketten mennek fel, abba a terembe, ahol az ablak van. Ám ott Ötös és Lor volt veszélyben: az ajtó tárva nyitva volt, és Grievous tábornok áll kieresztett két fénykarddal. Mikor Jester megérkezett, a hátán kapaszkodó Torkos is megérkezett, és Jester kezéből kivette a fegyverét, hogy lőhessen párat a droid tábornokra.

 - Háháháhá! Nyomorult kis klónok! – egy köhögés sorozatot hallhattak a klónok, miközben a kiborg védte minden lövésüket. – Hol van a jedi? – kérdezte, miközben Jester majdnem kapott egy találatot. A sugárpuskáját ő nem dobta le, de Lor és Ötös igen, hogy fel tudjanak jönni a többiek is, de csak egy klón ért fel, mivel a többieket megölték lent. Mivel Jesternél lett volna Torkos fegyvere, de az itt van, ezért magánál tartotta a puskát, és vadul Grievousre tüzelt vele. De az még mindig kivédte a lövedékeket, inkább az ablakra nézett, hátha egy jedi jön onnét. Ám nem jött, de mögötte megjelent egy MagnaGuard. Aztán Grievous hangja szinte suttogott.

 - Tüntesse el innen őket, A-60-as! – azzal előhúzott a köpenye zsebéből egy kommunikátort. – Parancsnok! Azonnal jöjjön fel a kettes szintre! – Jester elcsodálkozott, hogy a második szintre jöttek fel. Közben a MagnaGuard, aki bizonyára A-60 volt előrejött, és a klónok felé közeledett. Lor elé gurult, majd guggolva kilőtte az egyik lábát. Az mielőtt elesett volna, lecsapott: Lor testén végigfutott az áram, majd biztos elájult a klón. Torkos közben mögé került, és lelőtte a droidot, ami biztos néhány jedi életét oltotta már ki. Viszont amikor Torkos Jesterre pillantott, a sisakja lerepült a fejére, és a száját tátva tartotta. Nagyon fájhatott neki, mivel olyan feje volt, mint valamikor Argos szenátusi századosnak. Grievous hátulról leszúrta, mire Jester és Ötös rálőtt néhányat a droid tábornokra. Mivel hóruhában voltak, Grievous nem tudta eldönteni, hogy melyik parancsnok alá tartoznak, csak azt, hogy a 212-esek légiójába. Most nem ért rá a klónokra, így a droidokra bízta a piszkos munkát, ő a jedi után kutatott, mert biztos a klónok terelik el a figyelmet, míg a jedi eljut a komm.központba, és üzenetet küld a Coruscantnak. De nem találta őt sehol sem…

Közben Jester és Ötös csapdába esett, hiszen a droidok bejutottak a szobába, ám a klónok vannak előnyösebb helyzetben. A többiek mind meghaltak bizonyára, ám Lor mocorgott. Biztos csak lebénította a droid, vagy simán eszméletét vesztette. Mikor észrevevette, hogy hol van, és mit csinálnak körülötte, Jester életét mentette meg. Egy harci droid éppen lelőhette volna az említett klónt, ám Lor a fegyveréért nyúlt időben, és lelőtte. Jester megköszönte, és köszöntötte újra közöttük, majd fejen lőtt egy droidot. Aztán pár szuper harci droid jött be a terembe, mire egy asztalt felborítottak, fedezékként. Ötös lőtt egy szépet, majd Lor is követte a példáját. Utána már csak pár sima droid maradt, ám kiderült, hogy az egyik szuper harci droidnak csak a lábát lőtték ki, így az a fejét felemelte, majd Ötös mellé lőtt, ami átlyukasztotta az asztalt. Aztán egy rakétát akart az asztalra lőni, de Lor kirohant, és időben észrevette. A tárja kifogyott, és leszedte a droid kezét, így azt eldobta, az ajtón kirepült, majd ott felrobbant. Aztán két droid jött be, és csatlakozott az idebent lévő két droidhoz. Lor közben egyet elgáncsolt, majd a fegyverét elvéve lelőtte. Közben Ötös és Jester is lelőtt összesen egyet, aztán kijöttek az asztal mögül, hiszen tele volt már lyukkal. Már csak egy droid, és az imént bejött parancsnok maradt. A másik droidot lelőtték, de a parancsnokot meghagyták. Az letette a fegyverét, mivel három egy ellen nem éppen kedvező számára. Végül Jester megkérdezte a droidot, hogy mit tud az épületről.

 - Hát… - mondta, miközben a testével is gesztikulált. – A 2. emeleten van a kommunikációs központ, ez a terem is, és a 8. emelet a legutolsó és legmagasabb emelet, ahonnét én jöttem a többi droidddal. Turbólifttel jöttünk, de az épületről én sem tudok többet, mivel Grievous tábornok tájékoztatott minket, hogy a jedi és a klónok idejönnek, és nekünk máshova nem is kell… - egy lövéssel Ötös főbe lőtte.

 - Ezt miért csináltad? – kérdezte Jester. – Egy csomó dolgot kiszedhettünk volna belőle!

 - De a lényeget már tudjuk, nem? – mondta vigyorgott a sisakja alatt Ötös. Lor is bizonyára elvigyorodott. Majd egy ismerős és haragos „üvöltés” zavarta meg őket. Tudták, hogy ki volt az. Végül mágnestalpakkal felmásztak halkan a plafonra, hogy ne vegye őket észre. Épp időben, ugyanis berúgta az ajtót, mire az kirepült az ajtóval szemközti ablakon az ajtó, és kettétört. A klónok összerezzentek. Jester már lövésre emelte a fegyverét, ám Grievous nem látta meg őket. Tudták, hogy ha lőnek, akkor kivédi, elvégre a pletykák szerint milliárdodnyi reflexe van, ami még talán a jediknél is jobb. Így lenne ideje elővenni a fénykardját, és kivédeni a lövést. Klónoknak nincs esélyük ellene. Miután kiment a teremből, a három klón lejött a falról, és deaktiválta a mágneseket a csizmájuk alján.

 - Aaargh! – hallatszott megint kintről a haragos üvöltés. Grievousé, újra. – NINCS IS JEDI! DE MÁR KLÓNOK SINCSENEK! ÁHÁÁHÁÁHÁH! – röhögött, majd valakivel normális hangnemben beszélt. A szavait nem nagyon értették, mivel nem volt annyira közel Grievous. A klónok a nyitott ajtón (ami egyébként önműködős volt) kikukkantottak, majd megállapították, hogy senki sincs a rövidke folyosón, de bal oldalt Grievous hangja volt kivehető.

 - …igen, Dooku gróf! Megsemmisítettük az utolsó klónt is. Jedi pedig nem jött. Folyamatosan őrizzük az egész épületet, ám senki sem látta, és senki sem semmisült meg a droidok közül. – közben a klónok inkább elbújtak, mivel tudták, hogy az a kommunikációs terem, amiben Grievous van. És nem akarták itt halálukat lelni. Ám két szuper harci droid jött föl a csigalépcsőn, és rögtön tüzelni kezdtek a klónokra. – Pillanat, gróf úr! Néhány droid elkezdett lőni! Megnézem, hogy mi az. Grievous vége. – a klónoknak már nem volt ideje mit tenni, el kellett hallgattatni a droidokat. Az egyiket lelőtték, de a másik közelharcba keveredett Jesterrel, aki a két karjával próbálta a droid két karját visszatartani. Ám ekkor hatalmas fájdalom nyilallt megint a karjába, mivel eltört. A földre rogyott, és a droid épp tüzelt volna, mikor oldalról kilőtte Jester egyik társa. Ő nem tudta eldönteni, hogy melyik, mivel eszméletlenül fájt a karja. A kötésnek alig vette hasznát, ám mégis valamennyire elszorította a vért. Az elsősegély, amit Ötös nyújtott mindeddig jó volt. Most pedig Grievous döngő léptei rázták meg az emeletet, és a klónok gyors tanácskozásba kezdtek.

 - Figyeljetek – kezdte Ötös, ám Lor közbeszólt.

 - Én itt maradok, hogy feltartsam, ti addig bújjatok el! – mondta önfeláldozóan.

 - Nem! – mondta Jester. A hangja parancsnokos volt, amolyan ellenmondást nem tűrő. De ez nem használt. – Én vagyok a sebesült! Nekem már úgy is mindegy!

 - Nem mindegy! Ne mondj ilyet, Jester! – mondta Ötös, majd egy kicsit elmosolyodott. – Akkor ki tisztítaná meg a fegyvereinket?

 - Nincs idő viccre! – mondta Jester, miközben a döngő léptek erősödtek. Szerencséjükre, annyira dühös volt a tábornok, hogy elfelejtett sietni.

 - Nincs is! Ezért maradok én! – mondta Lor. – Ti menjetek! Most! – mondta, mivel a többiek már nyitották a szájukat. Aztán lábra állt Jester is, és Ötössel elfutottak, miközben hasához fogta a sérült kezét, és próbálta úgy csinálni, hogy ami kicsöpög a kötésen vér, az ne a padlóra hulljon, így Grievous ne vegye észre majd a menekülésüket. Leszaladtak a csigalépcsőn egy emeletet, majd ott megbújtak. Két járőröző droidot simán lelőttek, mielőtt azok riadóztatták volna az egész épületet. Grievous tábornok hangja nevetett:

 - Te lennél az a bátor, és hitvány klón, aki legyőzött két droidot? Háháhá! – azzal egy fénykard-suhogás hallatszódott, és egy test eldőlése. – Most már minden klón halott. – azzal elindult a lépcsők irányába. Ám nem lefelé ment, hanem fölfelé. Ahol a parancsnoki terem van.

 - Most mit csinálunk? – kérdezte Ötös. Ők ketten maradtak, és titokban.

 - Elmegyünk a komm.terembe. Onnan üzenetet küldünk a Köztársaságnak, és kitartunk az erősítésig. Rendben? – mondta Jester, mintegy rögtönözve.

 - Oké. És mi lesz, ha nem tartunk ki? – kérdezte aggódva Ötös, de úgy aggódott, mint egy klón szokott.

 - Akkor a Köztársaság tudomást szerez róla, hogy itt tartózkodik Grievous tábornok, és jediket küld ide, hogy elfogják. Akkor sem lesz hiába való az áldozatunk. És Lornak sem.

 - Rendben, Jester. Jók voltak az eddigi közös küldetéseink. – mondta, mintha soha többé nem találkoznának. Jester is ilyen hangulatban volt. Felmentek a komm.teremben, ahol egy droid volt felügyelőnek, ám simán kilőtték, és a kommunikátorát magukhoz vették, ha kell, akkor beszéljenek helyette. Ám nem akarta senki, hogy jelentsen. Így elküldhették az üzenetet.

 - Coruscant! Coruscant! Itt a _____ jelzésű klón a 212-es légióból. A Hothon ragadtunk! Kéne egy kis segítség! Ismétlem: a Hothra küldjenek erősítést! Jester vége

 - Szerinted, beválik? – kérdi Ötös.

 - Nagyon remélem – felelte Jester. – Viszont most meg kell húzni magunkat. – aztán elgondolkozott, hogy hol nem láthatják meg a droidok. Ám az a bizonyos szikra Ötösnek jött meg:

 - Mi van, ha kimegyünk az épületből, és valahol meghúzzuk magunkat? A ruhánk fehér, nem?

 - De! De… – Jester kicsit furcsállta az ötletet, de belement. – Rendben. De hogy jutunk ki?

 - Hát… az ablakon? – vetette fel Ötös. – Az eldobált fegyvereknél megtalálhatod a sajátodat, amiben van szigony. Azzal leereszkedhetünk.

 - Lefelé, szigonypisztollyal? Ezt mégis, hogy gondoltad? – társalogtak megfeledkezve a külső dolgokról.

 - Hát. Habár, az igaz, nem lehet. Mi lenne, ha egyszerűen kiugranánk?

 - Te láttad milyen magasan vagyunk? Legalább 20 méter. De kiugorhatunk egy összetákolt ernyővel. Ami a Jet Packet helyettesíti. Rendben, Ötös?

 - Oké, Jester. :Đ – vigyorodott el a klón. Majd kint körülnéztek, és kerestek „összeragasztható” anyagokat, amikből tudnak ejtőernyőt csinálni. Körülbelül fél óráig észrevétlenül tudtak működni, mikor Grievous üvöltésére megdermedtek.

 - RÁNK TALÁLTAK! A KÖZTÁRSASÁG IDETALÁLT! EVAKUÁLNI! – Jester szerint azért evakuáltak, mivel nem tudják megvédeni magukat néhány droiddal, egy cirkálónyi klónnal szemben. Így rögtön elsietett, bizonyára a saját hajójához, hogy elhúzza a csíkot. Jester alkalmasnak találta az időt, hogy ugorjanak. Kiugrottak, és a két ernyő lelassította a zuhanásukat, még arra a kis távra is. Felnéztek, és pár löveghajót láttak, amit néhány vadász kísért. Rendkívül megörültek, mikor az egyikből kilépett Rex százados, és rendkívül örült, hogy még vannak túlélők.

 - Elvégezték a feladatot?

 - Igen, uram! – jelentette Jester. – Kiderítettük, hogy itt állomásozott Grievoust tábornok, és a jediket várta.

 - Tehát kiderült, hogy bizonyosan van egy kémállomás valahol a szektorban. – gondolkozott hangosan Rex.

 - Igen, uram! Ez már 100%-ig biztos. Azonban az, hogy hol van, azt nem tudtuk meg.

 - Nem baj, közlegény! Remek munkát végeztek! Most visszavisszük Önöket a bázisra, hogy egy kicsit pihenjenek!

 - Köszönjük, uram! – mondta egyszerre Jester és Ötös. Otthon biztos mesélni fognak mindent, és a többiek küldetéseiről is számon kérnek pár dolgot. Ez a kaland még jobb barátokká tette Ötöst és Jestert…