Bonadan
Bonadan visszafoglalása XII. rész - Hidegbe hagyva

,,Az a sok-sok lépegető, ami körül zárta az űrkikötőt, egyetlen hajót, khaduit, vagy járművet sem engedett ki. Nagyon lassan fogytak, ezért az idegenek hátrányban voltak. Hamarosan elkezdenek befelé nyomulni a birodalmi katonák, de bent ellenállásba ütköznek. Az idegeneknek rengeteg idejük volt előkészíteni a tervet, amivel bent visszaszorítják majd a birodalmiakat. Viszont először kommandósok kezdtek bemenni, és azokat nehezebben tudták lelőni, vagy eltalálni, így egy ideig elvacakoltak velük. Viszont titokban bement a Guardian Alakulat a kommandósok után, és nem vették észre őket. Ha észrevették volna őket, akkor a fegyvereik nem nagyon értek volna ellenük semmit, csak ha többen támadnak egyre. Ezek elbújtak, majd jöttek a Sötét Rohamosztagosok második fele. Ezek fedezték az első hullámot, és utánuk nyomultak az egyetlen ép bejáraton a sima rohamosztagosok. Ezek előrébb mentek, mint az első hullán, így őket fedezni lehetett, és elsősorban őket lőtték, nem a kommandósokat. De ezek a lények inkább az ügyesebbekre céloztak. Útközben néhányan a szellőzőrendszerbe, és a liftek aknájába is bementek, hátha ott lapul egy-két khadui. Aztán villámgyorsan visszaszorították őket a khaduiak. Végül az ajtónál harcoltak újra, ahonnan elkezdték. De a Guardian Alakulat fele már egy jó ideje lapított, így hátulról megtámadhatták, vagy oldalba kaphatták, netán lesből lerohanhatták a hódítókat. Ezek körbeszorították az idegeneket, és szétterelték őket, így könnyebb célpontok voltak. Megosztva elbuktak. (xĐ) Viszont bent várakozott a főbb seregük, így őket is kiszorították ismét. Végül újra kijjebb voltak, mint eredetileg. Ezért kirohantak az épületből, az egyetlen bejáraton keresztül. Közben egy menekülő Titan Guardot véletlenül eltalált egy lépegető tüze, két másikkal sniperes végzett. De a zöme még életben volt, csak a rohamosztagosok fogytak meg. Mindkét féle, a Sötétek is, meg a simák is. Így kimenekült az utolsó birodalmi is. Hirtelenjében számos guruló harci jármű rontott ki az épületből, és elkezdték tizedelni a lépegetők sorait, hogy ki tudjanak törni. Csapatszállítók lehettek, mert hatalmasak voltak, és csomó lőállásból lőttek a birodalmiakra az idegenek. Így megszöktek. Covell kicsit dühös volt, hogy nem tudták elkapni őket, így utánuk eredt. Ő maga is járműbe szállt, de gyorsba, mivel az idegenek is gyorsan menekülnek. Volt vagy 10 járművük. Covell eltöprengett. Hát persze! Miért nem sejtette! Hiszen a sugárpajzs kikapcsolt! Miért nem gondolt arra, hogy magukkal viszik egy menekülésben! Pedig olyan egyértelmű! Nem baj: most utánuk rohan, és elkapja őket. Viszont a lépegetők csúszkáltak, és a menekülők légpárnásokon száguldottak, így nem biztos, hogy utol tudják érni. Kért légitámogatást, de azok megtagadták tőle, akár a felettesük, akár nem, mivel ezt mondták:
- Úgy se találnánk el őket, olyan gyorsak! - de Covell megfogadta, hogy most utánuk rohan, és elkapja őket..."

,,Grovan tizedes a katonáival a hóban kellett gyalogolnia. Havazott, és kicsi hóvihar is volt. Nem szerette Covellt ezért, mert mindig őket hagyta utoljára. Eddig nem is volt hideg, meg hó, de hirtelen tél lett a bolygó ezen részén. Viszont Demerte közlegény nem bírta a gyorsaságot, és lemaradt. Hű barátja, Rob, aki találatot kapott, mert a menekülő járművek egyik lövése súrolta a lábát, odarohant hozzá.
- Uram! Kezd lehűlni, de még menthető! - kiált a viharban Rob, a felettesének, és odamegy a csapat felcsere. Megméri a pulzusát.
- Ebből baj lesz! - szólt az odatipegő tizedesnek a felcser.
- Hagyják ott! - mondta undorodva Grovan. Nem szeretett halált látni, de csak olyat nem, ami nem lövedékből származik. - Tovább kell mennünk.
- De uram... - szólt Rob, de a tizedes közbevágott.
- Nincs de, közlegény! Én vagyok a tizedes, tehát én parancsolok! És most indulás! - azzal visszament a megállt csapathoz. - Na mire várnak, mozgás - szólt az elbambult csapathoz. Rob, és a felcser összenézett. Felkapták, és cipelték. De amikor Grovan hátranézett, látta, hogy mit csinálnak.
- Tegyék le, különben itt hagyjuk megfagyva magukat! - parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. Végül engedelmeskedett neki a felcser, de Rob nem engedte. Számos csatát vívtak együtt, de még nem léptették elő egyikőjüket sem, ezért mindig összetartottak. Rob letette, mivel nem bírta egyedül, és elköszönt a csapattól.
- Keljen fel, közlegény! - reccsent rá a leülő fiúra. Még gyerek lehetett, olyan 20 éves körül. Szegény ifjúk, de ilyen az élet.
- Nem hagyom megfagyni a barátomat! - üvöltött vissza. - Azt mondta, itt maradhatok mellette! - a csoport ismét megállt. A felcser tátogott, hogy jöjjön vissza, mivel ő is a barátja, de Rob ott maradt.
- Nem érdekel! Eleget szenvedett már mindenki ebben a háborúban, pedig még csak most kezdődött!
- Minden háborúban vannak áldozatok - suttogta Rob, de a szél egyre vadabbul fújt, így a hangját mindenki meghallotta.
- Ahogy akarja, közlegény. Akkor itt marad, és nem követ minket! De ha még él, és erre járna egy titkos idegen osztag, akik követnek... szóljon, rendben? - szelídült meg a tizedes. Ő sem hagyná itt a barátját. Most már biztos meghalt, így nem lenne értelme magukkal cipelni.
- Rendben, uram. - azzal ott maradt egyedül a halott barátjával a hóban."