Ezek külön-külön jelenetek, mert különben jelenet közben kellene elválasztanom :Đ

Azonnal kitört a pánik, amikor az ellenőrző brigád megtudta, hogy birodalmi csillagromboló jelent meg a bolygó körülötti űrben. Őket küldték az Új Köztársaság követeként, hogy ellenőrizzék: nincs-e több birodalmi a bolygón. Viszont, most, hogy megjelent néhány csillagromboló, amik határozottan birodalmi szabványok voltak, elkezdődött az össze-visszaság. Nem számítottak erre, hiszen csak két osztagot hoztak ide, hogy kivizsgálják a bolygó helyzetét. Abban már néhány órája meg voltak győződve, hogy a hegyben senki sem élte túl, és most a bennszülötteket, és a körülöttük lévő teret vizsgálják – illetve vizsgálnák, ha nem lőnének rájuk a csillagrombolók odafentről. Azonban gyorsan leszállt néhány Lambda-osztályú űrkomp, és számos egyéb csapatszállító, a hegy közelében. Így a két osztagnak, akiket egybe Takarító Brigádnak szoktak becézni, rejtekhelyeket kellett keresniük, ahol megbújhattak az ellenségeik elől. Aztán nem nyílt, hanem titkos harcba kellene keveredniük a birodalmi katonákkal szemben. Csak így győzhetik le őket. Arra viszont még a vezetőjük, La Rosh sem gondolt, hogy a hajójukat nagyon könnyen felfedezik – elvégre ők is a hegy mellett szálltak le. Rosh őrmester azonnal a hajójától legtávolabb vezette a csapatot, közvetlen a hegyre. Viszont, odafönt, a Chimerán Pellaeon tudta, hogyha itt lázadó űrhajó van, akkor meg kell nézni a hegyet. Ez Wayland, nem értette, hogy hogyan semmisíthették meg a hegyen belüli tartályokat – méghozzá a lázadók! Most viszont ő maga akart lemenni, hogy szembe nézzen azokkal, akik ezt tették a titkos létesítményükkel, ami egykoron a Császáré volt. Mikor kiszállt az űrkompjából, azonnal észrevette: a lázadók az egész hegyet felrobbantották. Thrawn még most is meg tudná állapítani, hogy kik tették, és hogyan álljanak bosszút értük, mert ő mindig a jó, és hasznos oldalát nézte a dolgoknak. Pellaeon, viszont, akárhogyan is erőlködik, nem lát semmi jót ezekben. Viszont a jelentésből tudja, hogy noghrik is voltak a behatolók között, lázadók is, és bennszülöttek is. Így most kapcsolatba lépett a Chimerával.

 - Chimera! Itt Pellaeon kapitány beszél!

 - Itt Chimera! Mit parancsol, kapitány?

 - Hozassanak le néhány AT-AT lépegetőt, megleckéztetjük az itt lakókat. – Pellaeon szinte látta, ahogy elvigyorodnak a túloldalon.

 - Igenis! – azzal szétkapcsoltak.

Néhány perc múlva, mintha meteorzápor közeledett volna a bolygó felé. Ahol Pellaeon állt, attól egy kilométernyire. Viszont odalépegettek a kapitányhoz, hogy fogják az adásukat.

 - Itt Pellaeon! Azonnal lőjék szét az őslakosok településeit! Ez parancs!

 - Igenis, uram! – bólintott csak úgy, a tiszt. Természetesen ember volt, mint ahogy a Birodalmi Hadsereg zöme, de neki valamiért furcsa fülei voltak, és az orra észrevehetetlenül nagy. De a rohamosztagosoknak járó sisak így is ráment a fejére. Ő volt az egyik AT-AT-nak a parancsnoka. Jobbra tett körülbelül olyan 75 fokos szöget, és máris célba vette, az első olyan falvat, ami közelebb volt a hegyhez. Szadista volt – örömét lelte abban, hogy másokat kínozzon, vagy tömegeket pusztíthat. Tulajdonképpen maga a Császár találta meg őt, amikor Coruscanton járt, és látogatást tett a Császári Palotában. Azóta tehetséges (és gerinctelen) tiszt. Célba vette a legnagyobb házat, és… TŰZ!

 - Szép lövés volt – tartotta fel mögötte egy haverja a hüvelykujját.

 - Kösz. – szadista létére, Pennih, elég jó katona volt. Azonban a sisakjában egy üvöltés hallatszódott.

 - MAGA MEGŐRÜLT?! – hallotta a kapitány hangját. – Azt az épületet meg kellett volna hagyni! Sok értékes, és érdekes dolog volt benne, amíg maga szét nem lőtte! Lefokozom!

 - Na, de, uram! – kezdte Pennih, de inkább nem kezdeményezett vitát feljebbvalójával. A felettessel soha ne feleselj! Ezt tanulta, ezt tömték a fejébe. Most, ha visszaszólt volna, dadogott volna. De nem szólt vissza. Gerinctelen volt, de nem olyan, akit úgy ismernek, mint a Feleselő. Inkább felettesére hagyta.

 - Hagyja el a járművet, adja át a vezetést, és jöjjön elém, de azonnal! Várom a hegy lábánál, ahol egy űrkomp van! Pellaeon vége.

 - Na, szép. – mondja csak úgy magának.

 - Mi az, Pennih? – kérdi a barátja.

 - A kapitány szerintem le fog fokozni.

 - Íííí, az nem túl jó. – mondja a barátja.

 - Te Gary! Átadhatom addig a vezetést?

 - Hogy én lőjek? – csillant fel Gary szeme a sisak alatt. Mindig csak szimulátorokban lőtt eddig, sosem engedték meg, hogy igazából is kipróbálja. – Szi-szívesen! Ha-ha megengedik! – Ez a Pellaeon egy remek kapitány, ha megengedi, hogy lőjek! – gondolja Gary.

 - Persze. Megengedik, azt mondták, adjam át valakinek a vezetést. De azért szurkolj, hogy ne fokozzanak le!

 - Rendben – mondta már megszokásból Gary. Még mindig csillogot (talán jobban is) a szeme, amiért lőhet most igaziból. – Nem fogom elszúrni! – szólta el magát.

 - Mit?