Itt van az ígért köynvem legelső része. Mármint első fejezetének első akárhányada. Ez közvetlen a Thrawn-trilógia után játszódik. Remélem olvastátok, különben ezt a kis részt nem értitek. :Đ

1. fejezet

Régen

 - Visszavonulunk! – adta ki a parancsot Pellaeon.

 - De mégis hová? – kérdezte a Judicator kapitánya.

 - A koordinátákat küldöm – titkosan. – mondta Pellaeon. – Chimera vége. – most nem tudott gondolkodni. Egyedül azon járt az esze, hogy elkapja azt az áruló noghrit. Utána rohant, hogy bosszút álljon rajta. Meg akarja ölni. Nem, ő ennyire nem személyes, ő mégis egy birodalmi tiszt… de mégis! Mikor kiért, szokás szerint hátra fordult, hogy nincs-e ott Rukh, hátha elkaphatná. De észbekapott egy szempillantás alatt, és gyorsan szaladt. Közben a kommlinkjében kiadta a parancsot a keresése miatt. A hajón még található egy noghrikommandó a hangárak körül. Most nagyon dühös lett – tehát kitervelték előre, hogy Thrawn a hangárokhoz rendelje őket. Viszont most odavezényelt egy rohamosztagot, hogy megállítsák őket, vagy feltartsák. Fogott maga mellé néhány rohamosztagost, akik épp út közben járőröztek.

 - Maguk jöjjenek velem a hangárokhoz! – parancsolta nekik.

 - Igenis, uram! – mondja a vezetőjük. Azzal el kezdtek szinte futni a turbóliftek felé. Az épp elment. A kapitány megfordult, és valami nem tetszett neki. A rohamosztagosok fehér páncélján túlra nézett, de ott semmi különös nem volt. Végül ismét jött egy lift, amivel egyből a hangárokhoz vették az irányt. Miközben mentek, a rohamosztagosokhoz beszélt.

 - Tudják, uraim, a mai napon megutáltam a noghrikat. Elárulták, nem csak a hazájukat, és a Birodalmat, hanem a saját becsületüket. Megesküszöm, hogy amiért Thrawn főadmirális meghalt miattuk, megbosszulom rajtuk. Erre maguk itt vannak tanúk, hogy megesküszöm. Ígérem! – mondta Pellaeon, de nem nagyon tetszett neki, ahogy a rohamosztagosok reagáltak – mintha idegesítette volna őket a beszéde. – Mi van magukkal?

 - Tudja, uram – kezdte az egyik, de nem a vezető. Az Pellaeon mellett volt. – a járőrözés kifárasztott minket. – Pellaeon a vezetőjükre nézett, és leolvasta a rangját, majd megszólította.

 - Tizedes – mondta, de az nem figyelt, mintha nem is az övé lenne a megszólítás. – Tizedes! – mondta most már hangosabban.

 - Ja, én… igen, uram?

 - Nem láttak véletlenül egy menekülő noghrit, miközben járőröztek?

 - Nem, uram. Viszont ezt az információt megkaphatja tőlünk – mondja a tizedes.

 - Milyen információt? Látták őt? Merre menekült?

 - Arra – mutatott a lift plafonjára a tizedes, de a következő pillanatban rácsapott a kapitány fejére. Az számított rá, mivel érezte, hogy valami nincs rendjén. Viszont épp egy másik rohamosztagos kezei közé ugrott, így az lefogta. Kezét majdnem kitörte.

 - Ezt nem tehetik! De… Hogyan… Miért? – nyögte Pellaeon.

 - Azért – közben a tizedes levette a sisakját -, mert mi nem a noghrikat utáljuk, hanem azokat, akik a noghrikat utálják. Azaz magukat. – a sisak alatt egy noghri fej volt.

 - Noghri…? – akadt el Pellaeon lélegzete.

 - Van nevem is! – dühödött fel a noghri. – Hjushi’ch’o’pekre, kapitány. Ezt is utálom most már a Birodalomban. Az alattvalóikat, akiket becsapnak, még a nevüket sem tudják.

 - Nem csapjuk be magukat… Miből gondolja…? – dadog Pellaeon. Mély gyűlöletet érzett a noghrik iránt. Most már meg is vádolják őket… Felháborító…

 - Nem??? Nem csapnak be minket? Akkor mivel magyarázza, hogy Organa Solo… - elszólta magát. Ezt nem kellett volna.

 - Organa Solo? – kapott a szón Pellaeon. Ekkor viszont a lift ajtaja kinyílt, és két rohamosztagos volt előtte. Azok felfigyeltek, de az egyiket leütötték, a másik meg rögtön tüzelt. Chopekre kezét találta el, így Pellaeon szabad volt. Leütötte Choperkét, és a másik két noghrit is, akik a kívül lévő rohamosztagossal voltak elfoglalva. Azt leütötték, de Pellaeon kikászálódott a liftből. Ekkor elszabadult a pokol. Három noghri rontott neki jobb oldalról Pellaeonnak, és másik három balról felszedte a liftben a fegyvereket. Viszont mielőtt kijutottak volna, bezáródott a lift, és ment tovább lefelé. Így Pellaeon gyorsan elkiáltotta magát, de rögtön egy noghri hideg kezét értezte a szájában, és azt, ahogy a körmei egyre beljebb nyúlnak. Gyorsan megharapta, így az kihúzta a szájából a kezét, és Pellaeon megismerte: Rukh. Gyorsan a kezeivel akart kalimpálni, de a rohamosztagosok odaértek, és leütötték Rukhot is, és másokat is. Viszont gyorsan elindultak a többi noghri keresésére – mert Rukh már meg volt. Így Pellaeon felébresztette Rukhot, pofozgatta.

 - Állj ki velem, mint férfi, a férfival! Te, mint a többi noghri, olyan gyáva vagy, hogy csak hátulról támadsz az ellenségre, aljasul! De most egyenlően indulunk! – üvölti Pellaeon, mire az összes ott lévő lény felfigyel. Még a rohamosztagosok is abbahagyják a munkájukat. Rukh nem tétovázott, ütött egyet, és célba ért, rögtön az első ütése. Eltalálta Pellaeon nyakát, és iszonyúan fájt neki. Térdre rogyott, de aztán le is ült, végül kigáncsolta a noghrit. Az erre az egyre nem számított, végül a kapitány ráugrott, és ez is eleve fájt a noghrinak, de az még ütötte, és ugrált is rajta. Néhány másodperc, esetleg egy-két perc után, a noghri az utolsókat nyögte.

 - Miért? – kérdezte végül Pellaeon. Nem értette se magát, se senkit. Nem értette, hogy miért ilyen elszánt, hogy megbosszulja Thrawnt, és végképp azt nem, hogy miért veri Thrawn gyilkosát. Ezt nem értette magában, hogy miért ilyen hűséges Thrawn iránt. Lehetséges, hogy azért, mert a Birodalmat újjá akarta éleszteni, és remekül csinálta? Talán azért, mert végre ki tudott igazán bontakozni? Vagy azért, mert Vadernél jobban érezte itt magát? Tulajdonképpen a három szinte ugyanaz. Viszont most akkor is kiszedi a félholt noghriból, hogy miért árulták el a Birodalmat.

***

Ha valamilyen hibát találtok, vagy észrevételetek van, vagy akármilyen kérdés, vagy akármi, akkor kommentben írjatok!