- Landoljon most azonnal! – üvöltötte Pellaeon. Ha ennek vége, akkor mehetünk az áruló noghrikhoz. – gondolta magában a kapitány.

 - Uram! – hallja a kommjában Pellaeon. – Jelentették, hogy a hegyen bujkáltak valakik. Azt nem tudjuk, hogy a mieink, vagy őslakosok, de élőlények. Jelezték a műszereink.

 - Rendben – próbált lehiggadni Pellaeon, de nem nagyon tudott. Nagyon felidegesítette a béna pilóta, akik vezették azt az űrkompot, amit pont a hegynél helyeztek el, és most felé tartott, de nem tudott landolni sehol sem, olyan béna pilótát ültette bele. – Megyek oda. - azzal kikapcsolta a kommlinket. – Na, végre! – sóhajtott fel csak úgy magában. Leszállt előtte a komp. – Vigyen a hegyhez, mert ott bujkálhatnak Lázadók.

 - Miből gondolja, uram? – kérdezte szinte riadtan a pilóta.

 - Mert őslakosok biztos nem, és egy birodalmi ember sem jelentette, hogy életben van…

 - Hacsak nem romlott el minden kommunikációs eszköze. – vetette fel reménykedve a pilóta, de Pellaeon lemorogta, így arrafelé repültek. Mikor odaértek, Pellaeon meglátta az integető „lázadókat”. Igazából nem tudta eldönteni, hogy melyik oldalra tartoztak, de a pilóta leszállt mellettük. Mikor beszálltak, Pellaeon azonnal elővette lézerpisztolyát, hogy letartóztassa őket, mivel megismerte a Lázadók jelzéseit.

 - Sajnálom, uram, de Ön van letartóztatva. – mondta a háta mögött a pilóta fegyverrel a kezében.