Nos, megint egy történettel jönnék, nem a Jedi Commandos-zal.

Közös múlt

Ez igazából nem is The Clone Wars rész (de azért van előzménye), hanem egy utána játszódó, a Galaktikus Birodalom idején játszódó rész. Bár egy jövendőbeli részemmel ütközik, azért ez is jó lenne, ha megtörténne. Szerintetek? Vagyis… még el sem olvastátok, hanem csak ezt olvassátok, amit nem is kell olvasni. Mindegy, olvasás helyett inkább olvassátok!

„A múlton már nem lehet változtatni!”

„A Köztársaság megbukott! A Galaxist átölelő Köztársaság helyét átvette az Első Galaktikus Birodalom! Bár a jedik nagyrészét kiirtották, ám Palpatine kancellár és az új főparancsnok, Darth Vader mégis felkutatja a még élő jediket, hogy ne legyenek veszélyesek rájuk nézve…”

Szép, nyári este volt. Bár, ezen a bolygón mindig nyár van. A Tatooine egy sivatagos bolygó. Ben Kenobi idehozta Anakin Skywalker jedi lovag és Padme Amidala szenátor közös fiát. Az egyetlen rokonaihoz, akikben bízhat. Ám egy ifjú, de bölcs lovag meglátogatta ezeket a sivatagokat, és régi mestere iránt érdeklődött. Azonban senki sem tudta a választ, csupán Owen és Beru Lars. Náluk megtalálta. Azt felelték neki, amit sohasem nézett volna ki régi mesteréből. Átállt a Sötét Oldalra! Belőle lett Darth Vader. És most, Ashoka Tano a Tatooine homokján szembesült a ténnyel: a főkancellárnak a terve mindvégig ez volt. Csak senki sem látott át a szitán: sem a felnőttek, sem a gyerekek, sem ő. Így egy holoadást küld régi mesterének, aki fogadja.

Lord Vader Nagyúr! Remélem, megismer, mivel én vagyok az, Ashoka Tano. Régen padawan voltam, de most jedi lovag vagyok. A császár nem tudta, hogy egy olyan expedícióra küldtek, ami szigorúan titkos volt. Csak Yoda mester, és Windu mester tudott róla. Én várlak téged, csak is téged, mester, itt, a Tatooine-on. Remélem, csak te jössz! Veled szeretnék beszélgetni! Ashoka vége!

A hologramot épp a Császár előtt nézte meg Vader. Régi, és szép emlékeket idézett fel benne. A Császár biztosan észrevette a hangulatváltozását. Odafordult a mesteréhez.

 - Egy jedi jelentkezett!

 - Tudom, tanítványom. Remélem, tudod mi a dolgod.

 - Átállítani? – kérdezte reménykedve Vader.

 - Nem! – ripakodott rá Sidious. – Megölni! Az összes jedi áruló, vagy tán elfelejtetted?

 - Nem, mester. – a sisakjában lesütötte a szemét. Meghajolt, majd elindult.

 - És, Lord Vader! Remélem, tényleg megölöd!

 - Úgy lesz, mester. Nem fogsz csalódni bennem.

Egy nap alatt oda is ért. Nagyon fájt neki a látvány. A homok. Minden, ami ezen a bolygón volt. Ám most mégis ide kellett jönnie. Mivel meg kellett ölnie valakit.

 - Rám vársz? – miután kilépett a hajóból – egyedül -, jobb oldalról jött a hang. Kicsit megváltozott, mióta hallotta. Ott volt ő. A volt-tanítványa. Először legszívesebben odament volna, és megölelte volna, ám eszébe jutott, hogy hol vannak, és mikor. Meg különben is, az kivont fénykarddal állt ott. Soha nem hitte, még akkor sem, hogy egy nap vele küzd meg. Mindig az ő oldalán küzdött, és harcolt a droidok ellen. A droidok, amik csupán Sidious játékai voltak. Még ma is alig érti, hogy minek kellett az egész háború. A jedik ellen? Vagy a galaxis ellen? Vagy miatta? Még most sem érti. Vagy ezek együtt?

 - Mit akarsz, jedi? – az utolsó szót utálattal mondta ki. – Meg kell, hogy öljelek, ugye tudod?

 - Persze, mester. – direkt szólította azon, amin régen. – Én nem akarlak megölni, csupán védekezni fogok ellened. Beszélgetni akarok.

 - Én nem! Meg kell, hogy öljelek! – azzal előhúzta a fénykardját, amit nemrég készített. Odarohant régi padawanjához, és megpróbált lecsapni. Ám az hárította. Nem támadott. Így megint Vader jött. A légzése kicsit megszaporodott, mivel csak ő csapkodta Ashokát. Az minden csapást hárított.

 - Nem furcsállod, hogy pont ide hoztalak? Pont én?

 - Most meg fogsz halni! – azzal vad csapásokkal támadott ismét. Elengedte a „füle mellett” az iménti szavakat.

 - Szeretnélek visszatéríteni!

 - Az nem fog sikerülni! – mondta mély, gépi hangján. – Előbb fogsz meghalni, mint én átállni. – még mindig támadott, nem pihent, de nem vette rá, hogy Ashoka is támadjon, ő csupán védekezett. De Ashokának sikerült a terve. Vader végre megszólalt. – A régi szép idők elmúltak! A jedik árulók lettek! Így te is!

 - Te is jedi voltál! Vagy te nem? Mindvégig az voltál, aki most vagy? Egy roncs? És én a lelkedre gondolok. – mondta, majd védekezett az alulról támadó Vader ellen. Ezek után még hevesebb csapások jöttek. Aztán Vader kicsit abbahagyta.

 - Nagyon sokat fejlődtél! Ám ezen a bolygón hull el minden szerettem, ahogy te is.

 - Szóval még nem tudnál megölni, mivel szeretsz a magad módján? – Ashoka szaván fogta Vadert. Az egy pillanatig megint abbahagyta a kardozást.

 - Nem. Már nem szeretlek. Csak régen nagyon féltettelek.

 - Meg is mentettem az életed! És ez a hála? – próbálkozott máshol Ashoka.

 - Mások is mentenek meg más életeket, mégis meghalnak! A jedik is mentették meg a kancellár életét, mégis elárulták!

 - Csak a sithet árulták el benne! A kancellárt nem. Ugyanis sith nem lehet kancellár. Nem lehet legfelsőbb vezető! – sorolta Ashoka.

 - Honnan tudod? Hogy tudtad meg, hogy ő a mesterem? Azt hittem, ez titok a galaxis számára. – lepődött meg Vader, mire megint abbahagyta a heves csapásokat.

 - Az is. – mondta egy kis csibészséggel a hangjában Ashoka. – De megtudhatják a lakók, amint visszatért, Skysrác! – erre Vader elképedt. Vagyis, ha nem gépi arca lett volna.

 - Mi? – a légzése egy pillanatig megállt. – Ne nevezz így, padawan!

Ashoka örült magában. Egyre jobban emlékez vissza, és aztán visszatér. És akkor újra felállhat a Jedi Rend, és a Köztársaság. -  Még nem késő. – csúszott ki a száján. Erre Vader dühösebb lett, így a vad csapásokkal kiverte Ashoka kezéből a fénykardot. Aztán fojtogatni kezdte a lányt.

 - Ez… - nyögte ki a lány, miközben két kezével a nyakát fogta, ám a láthatatlan kéz tovább fojtogatta. -… nem… te vagy! – mondta, azzal Vader a földre lökte. Az fuldokolt. – Mester! Skysrác! Ez nem te vagy. – mondta, szinte sírva. Nagyon legyengült, beszélni is alig tudott. – Kérlek!

 - Most… - szólalt meg lassan, mélyen Vader. – Menj el… Szájas! – azzal elindult a hajójához, amit egyedül irányított. A pilótaképessége még benne volt. Azt semmi sem tudja elvenni.

 - De! – mondta, és felpattant valahogyan.

 - Nincs de! A Császár nem tudhatja meg, hogy élsz! Nem TUDLAK megölni. Egyszerűen képtelen vagyok rá!

 - De ha a Császár ellen kiállunk. Mi ketten, akkor…

 - Akkor meghalunk. És vége mindennek. Nem lehet. Szükségem van rád is, és rá is…

 - Rá miért? – vágott a szavába Ashoka, miközben a fénykardjáért ment.

 - Az legyen az én dolgom! Most elköszönök tőled, végleg… Ragacs. Az Erő legyen veled!

 - Az Erő legyen veled is, Mester! – mondta lemondóan Ashoka. – Ha mégis meg akarsz keresni…

 - Nem akarlak! Viszlát! – mondta, azzal bement a gépébe, és felszállt azonnal. Ashoka csalódott volt. Viszont Vader a Császárnak azt mondta, hogy meghalt. Így nem tudni, hogy mit fog csinálni Ashoka Tano…